Névválasztás

Miután a 4D ultrahangon kiderült, hogy az trónörökös fiú, szembe kellett néznünk egy problémával: a névvel. Ne értsetek félre, volt terv, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt vártuk. (Pontosabban, ahogy azt vártam.)

Nekem volt tervem, már régóta. A gyermekem nevén már sokkal azelőtt elgondolkodtam, hogy megismertem volna Zsoltit. Persze, akkor is tudtam, hogy a vezetéknév nagyban befolyásolja azt, hogy az általam választott, nekem tetsző név megfelelő lesz-e.

Én elmondtam Zsoltinak, hogy nekem mi tetszik, és többször is kérdeztem, hogy ő mit szeretne. Ez többször is téma volt köztünk, főleg mióta abbahagytam a gyógyszert. De Zsoltinak nem nagyon volt elképzelése, se lány, se fiú név terén, legalábbis nekem úgy jött le. Amit én "kitaláltam" az jó volt neki is. Bár szerintem, ha azt mondom, hogy nekem pl. a Modesztusz tetszik, akkor ő beleegyezett volna.

Lényeg a lényeg, az általam választott fiú nevet a család leszavazta. Ez a név a Krisztián volt. Nekem ez igazán a becéző formája, a Krisz miatt tetszett. De a család vétózott, mondván

• majd Krisztinek fogják becézni pl. az oviban
• a fiatalabb testvérei nem tudják majd kimondani a nevét
• a rokonok hogyan fogják becézni? Krisztiánka?
• mostanában egyre gyakoribb

Ezek eléggé elbizonytalanítottak. Zsolti mondogatta, hogy nem érdekes, neki tetszik, meg nekem is, és legyen ez. Anya is azt mondta, hogy a lényeg, hogy mi mit akarunk, úgyis az lesz. De addigra már mindegy volt, hogy ki mivel akar meggyőzni, addigra már őszintén megmondom, elkeseredtem. Akármennyire is tetszett korábban a név, kezdtem megutálni. Akkor már úgy döntöttem, másik nevet kell választani, olyat, ami a családnak is tetszik, és nekünk is. Tudom, a lényeg az, hogy mi mit akarunk, de mégis igyekeztem mindenkinek megfelelni.

Nagy nehezen sikerült leülni Zsoltival, hogy együtt válasszunk egy nevet, "A" nevet. Persze, ez nem volt annyira egyszerű vállalkozás. Egyrészről, aki már nézte az anyakönyvezhető nevek listáját, az tudja, hogy hat A4-es oldalról van szó, oldalanként pedig hat oszlopnyi név. Másrészről pedig voltak szempontok, aminek szerettük volna, ha megfelel a név és jól illeszkedik a Kovács vezetéknévhez:

• nem akartuk, hogy kettős mássalhangzóval kezdődjön, pl. Csaba
• én nem akartam, hogy magánhangzóval kezdődjön, mert szerintem nagyon összeolvad a vezeték- és a keresztnév, pl. Áron
• fontos volt, hogy ne a becézése legyen az általános használati forma, pl. Dániel (csak a hivatalos helyzetekben Dániel, minden más esetben Dani)
• lehetőleg ne a közeli rokonok (szülő, testvér, unokatestvér) neve legyen
• mivel a Kovács elég gyakori név, így a keresztnév legyen ritkább, ne legyen együtt tucat, pl. Tamás
• lehetőleg, normális, értelmes név legyen, amit nem fog később rettenetesen utálni a gyerek, vagy a neve miatt minket utálni, és nem fogják vele szekálni, pl. Hubertusz

Zsolti elkezdte olvasni a neveket (na jó, nem az összeset), én pedig véleményeztem. Amennyire féltem tőle, és úgy gondoltam, hogy hosszadalmas, és egy idő után idegesítő feladat lesz, annyira hamar végeztünk. 

Zsolti felolvasta "A" nevet. Elsőre nem fogott meg annyira, de Zsoltinak nagyon bejött. :) Elkezdte mondogatni, összetette a vezetéknévvel, és minél többet mondogatta, annál jobban megtetszett nekem is. A szempontoknak megfelelt, ez volt az elsődleges.

Megnéztem a jelentését, ami szintén megfogott (latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt), és végeztem egy gyors családi közvélemény kutatást, ami szintén sikeres volt. 

Így eldöntöttük, a pici neve DOMINIK lesz.